Az előző bejegyzésekben szót ejtettünk arról, hogy miért fontos a hő- és füstelvezetés, illetve, hogy itt alapvetően rendszerekről beszélünk, ami több a részeinek összességénél.
Fontos azonban arra is kitérnünk, hogy a gyakorlatban egy ilyen rendszer összeállítása hogyan zajlik hazánkban.
Mérnöki módszerek itthon
Tapasztalataink szerint a védelmi célok eléréséhez – élet- és vagyonvédelem, kármegelőzés ill. kárenyhítés – a hazai gyakorlatban három alapvető mérnöki módszerről beszélhetünk.
1. Az első az alap mérnöki módszer. Egyszerű, „szabályos” épületeknél ez a mérnöki módszer a vonatkozó előírások pontos betartását jelenti a méretezésnél, elhelyezésnél, termékválasztásnál. Hiszen ez az alapja a kivitelezésnek, majd a megfelelő használatnak (pl. egy lépcsőház vagy egy egyszerű csarnok esetén). Persze ez csak az elmélet; a gyakorlat azonban sokkal összetettebb. A tűzvédelmi tervező munkáját leginkább az adatszolgáltatás hiánya, az idő- és pénzhiány nehezíti.
2. Második esetben már összetett mérnöki módszerről beszélhetünk. Bonyolult, szabálytalan épületeknél kerül elő ez a módszer, amikor is vagy az a feladat, hogy az adott védelmi célt a lehető legköltséghatékonyabb módon érjük el, vagy az adott költségvetésből a legmagasabb védelmi szint elérése a cél. Egy bonyolultabb átriumos, ráadásul vegyes rendeltetésű létesítmény már tud komolyabb fejtörést okozni. Ekkor már előkerül a tűzmodelles szimulációval kikísérletezett, működő hő- és füstelvezető rendszer kialakítása.
3. Nem kerülhető meg a harmadik módszer, amit (jobb híján) nevezzünk „vegyesnek”. Itt nem feltétlen az épület bonyolultsága a vízválasztó. Ennek a módszernek a célja a lehető legolcsóbban kihozni azt a megoldást, amit a hatóság használatbavételkor átvesz. Talán ennél a módszernél a legnagyobb a tervezői felelősség, leginkább érezhető a hazai beruházói, tervezői, kivitelezői és üzembentartói viszonyok torzultsága.
Mérnöki módszerek: új dimenziók
Az imént vázolt megközelítéseken túl vannak új, eddig rejtettnek számító dimenziók is a hő- és füstelvezetésben. Európában, sőt, az egész világon egyre nagyobb teret hódít a természetközeliség az építészeti megoldásokban is – olyan hívószavakkal díszíti magát a mérnöki tervezés, mint az energiahatékonyság vagy a környezettudatosság. A hő- és füstelvezetés esetén a tervezői megközelítésben helyet kap például mindkét előbb említett fogalom, például azzal, ha a rendszert komplex épületek átszellőztetésére, hűtésére használjuk, vagy a felülvilágító kupolák által beengedett természetes fénnyel a világítási költségeket csökkentjük.
Akárhogy is legyen, az ilyen rendszerek tervezése egyre komplexebb és bonyolultabb feladat, hiszen rengeteg elvárással, paraméterrel és funkcióval kell “zsonglőrködni”. Mindezt felelősen olyan szakértők tudják csak elvégezni, akik számára a mérnöki módszerek nem csupán az előírások lelketlen teljesítésére elegendőek, hanem eszközök egy komplex, felhasználóbarát és hatékony rendszer megtervezéséhez.
Azt, hogy ezek az új dimenziók hogyan is fordíthatók le a mindennapok nyelvére, vagyis termékszintű megoldásokká, a következő bejegyzésünk témája.